Érzéketlenség, félelem, bizonytalanság - ezt sugallja a dal. Vagy mégse?
Érzéketlen az elején egy kicsit, szerintem, olyan, mintha meg sem akarná már oldani a problémáját, csak van,de talán jobb szó rá, hogy "belenyugodott". Félelem - az érzésektől. Mi mástól is félnénk? Mi lenne az, amit nem merünk elmondani, ami szinte sakkban tart minket és néha már-már megfolyt? Persze, hogy a szerelem. Hol tudja az ember, milyen a másik közelében lenni; milyen boldognak, szomorúnak lenni, s néhány, az élettől kapott pofon után, elbizonytalanodni... nem is igazán érteni, hogy mit szeretünk a másikban, miért küzdöttünk eddig annyira. Megtörni. Sírás, fájdalom nélkül. Érzéketlenné váltunk? Vagy egyszerűen csak nem tudjuk hová tartozunk? Nem tudjuk kik vagyunk és miért? Hát erről szól ez a dal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése