"Most elmondom mid vagyok, mid nem neked" - kezdődik a dal.
Először meglepődtem, hogy valaki tényleg így felvállalná az érzéseit? Ennyire egyszerűen, hogy szinte "nesze elmondom, figyeljé' mer' többször nem teszem". De nem ez sült ki belőle.:) Egy meggyötört, összetört lélek sanyarúságának gitárhúrba fogása. Olyan néha, mintha ott lennék egy ilyen jelenetnél. Úgy tudom elképzelni, hogy a főhősünk távolról figyeli A Személyt, és közben megírja ezt a dalt, talán bánatában, talán mérgében, talán csak mert már elfáradt, és le akarja zárni... ki tudja? De reménytelen a helyzet, ezzel tisztában van.
Így végezetül: "Mi más is lehetnék, csak csönd neked."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése