Az Alvin és a mókusok, nyíregyházi banda legújabb albumáról elsőként megjelent dalból való nagy mondás ez.
A Konfliktus c. számmal meghozták az elő-hírnevét az alkotásoknak, minden őszi koncert előtt megjelent egy újabb dal, s így egyenesen berobbant a köztudatba a lemez. Energikus, pörgős, minden eddiginél szókimondóbb dalaival, a mai politikai és gazdasági helyzetet erőteljesen bíráló számokkal, első hallásra szerelembe ejtettek, majd amikor elmentem a koncertjükre november 21-én, hihetetlenül csodás élménnyel gazdagítottak, ahogy az arányában kicsi koncerthelyen megcsinálták a Wall of Death pogó-formációt.
Debreceni létemre, gondoltam megosztom veletek az itteni büszkeségeinket, akik bár nem olyan régóta vannak a pályán, már most hatalmas sikerekre hivatottak, minden elfogultság nélkül.
A Selfless Abuse első saját számával mostanában robbant be városunk köztudatába, s december 19-én egy koncerttel örvendeztetnek meg minket a Kaptárban.
Első számuk, az All is lost egyszerűen magával ragadott, és azóta legalább annyira várom azt a bizonyos pénteket, mint a Parkway Drive-ot szerettem volna hallani. Mert valljuk be, egy bandát az elejétől nyomon követhetni egy igazán kivételes dolog, főként, mikor egy karnyújtásnyira vannak az embertől.
A Emma Undressed egy teljesen más kategória, ámbár Dalma hangja ugyanannyira szívem csücskévé vált első hallás után. Ezt nevezem tehetségnek, amikor a puszta kisugárzásával és képességével meg tudja ragadni valaki a közönséget. Ők is nyomattak már a Kaptárban egy bulit, de sajnos lemaradtam róla, mivel akkoriban még nem ismertem őket.
A világszerte ismert Imagine Dragons Warriors c. számával kezdődött köztünk a lelki szerelem. Kötődök ehhez a fajta megnyilvánuláshoz, amit ő képes átadni nekem.
Remélem mások is megtaláljak azt bennük, amit én és Magyarországról indulva nagyobb sikereket is el tudnak érni a jövőben :)
