Nem, nem csókokról szól a dal, sajnálom.:)
Az összetört szív örök himnuszaként emlegetném (saját esetemben), ami a kétségebe esés legmélyebb pontjaival bajlódik, hogy tökéletes rálátást nyújtson az embernek. A dal eleje melankolikus, kétkedő, talán kicsit dühös is, de a zenében hallható, ahogy szinte megállás nélkül hullanak a könnycseppek, közeleg a vihar... majd a közös múltra visszaemlékezésének halvány képe, a sírás, a szerelem, az elveszettség...ez mind a múlandóságba torkollik. Hogy a vágyálmok nehezen vagy egyáltalán nem teljesülnek be, a lírai én szinte retteg a végén az érzésektől, belebolondul a magányba. Dallamilag a KoRn hozza a saját stílusát, amivel annak idején befutottak. Nem kellett túlspirázni, telerakni flancos riffekkel...elég volt önmagukat adniuk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése